A mai napra egy Oscar díjas film kerül terítékre (úgy látszik mostanában mindig Oscar-díjas/jelölt filmek akadnak a kezembe). Az ifjú Viktória királynőt most néztem meg - vagy milliomodjára. Ez az a film, amihez mindig kedvem van. A későbbiekban szerintem észre lehet majd venni, hogy Rupert Friend-del igencsak kedvezően elfogult vagyok, azonban itt most nem erről van szó. Rupert Friend rajongója vagyok, ez tény, azonban rajongásomhoz az vezetett, hogy láttam tőle Az ifjú Viktória királynőt, nem sokkal a Chéri után (azt hiszem a "nem" sokkal nagyjából 20 percet jelentett, amíg ittam egy kávét és közöltem a családommal, hogy szerelmes vagyok és újabb másfél órára eltűnök). Szóval nem azért szeretem ennyire ezt a filmet, mert rajongó vagyok, hanem - többek között - emiatt a film miatt lettem rajongó.
A film mint említettem Oscar-t nyert Legjobb jelmeztervezés kategóriában, ezen nincs is mit vitatni, gyönyörű kosztümöknek lehetünk szemtanúi. Kapott további jelöléseket Legjobb látványtervezés és Legjobb smink és maszk kategóriában, amit nem sikerült szoborra váltania, de cserébe ezekben a témakörökben elhozott két BAFTA-t. A színészek rendkívül jók voltak, a forgatókönyv is remekül fel van építve és akármennyire is elfogult vagyok, fair-nek kell lennem: ezek azért Oscar-t nem értek.
A történet lényegében Viktória brit királynő trónralépését és uralkodásának első időszakát dolgozza fel. Ügyesen van felépítve a forgatókönyv, a történet szépen ívelt, nem hiányzik se az eleje a filmnek, se a vége, nincsenek hullámvölgyek, üresjáratok és ügyesen egyensúlyozik a politikai csatározások és a szerelmi történet bemutatása között, egyiket sem viszi túlzásba. Arra viszont fel kell mindenkinek hívnom a figyelmét, hogy a karakterek bemutatása finoman szólva sem doku jellegű, mind Viktória mind Albert jelleme erőssen kozmetikázva van (kicsit pontosabb kép itt). A filmben bemutatott értékeket (erkölcsi tartás, ész, segítő szándék, építő politika, stb.) egyetlen általam olvasott forrás sem tagadja, ahogy azt sem, hogy Viktória idején Anglia fénykorát érte (érdekesm aranykorrol Angliát illetően szintén egy királyNŐ idején beszélünk, I. Erzsébet), csupán elkendőz néhány olyan tulajdonságot a párban, amelyeket az emberek kevésbé szoktak kedvelni.
A történet Viktória szemszögéből egy a film elején elhangzó metaforára épül, amelyben a sakkot használja érzései, meglátásai leírására: még Vilmos király halála előtt nyilatkozik úgy Albertnek, hogy úgy érzi, mintha sakkfigura lenne, akit akarata ellenére próbálnak taszigálni az egyes mezők felett. Albert válasza pedig az ő személyiségét jellemzi az egész filmre vonatkozóan: tanulja meg a szabályokat, egészen addig, amíg jobban nem játszik mint ők. És itt érkezik el a történet a legjellemzőbb két mondatához: -Nem azt kellene tanácsolnia inkább, hogy keressek egy férjet, aki játszik helyettem? -Inkább azt tanácsolnám, hogy keressen egy férjet, aki Önnel játszik, nem Ön helyett. Ez a gondolat végigkíséri a történetet.
Viktóriát olyan uralkodónak mutatja be, aki nem csak helyesen, de hasznosan, nem csak megkérdőjelezhetetlenül, de építve akar uralkodni, annak ellenére, hogy a politikai élet szereplői (akik a korban nem csak a politikusokat, hanem a család közelebbi és távolabbi tagjait is jelentik) ez nem mindig támogatják. Jelentős problémát jelent számára a férjkérdés: a királynővé koronázásával anyagilag nem kényszerül férjet választani, de mégis folyamatos rajta a nyomás, mindenki a házasság felé próbálja hajtani és természetesen mindenki ismeri neki a megfelel férjet. De egy anyagilag és értelmileg független nő miért lenne köteles férjhez menni: A dilemmát természetesen a legnagyobb politikus oldja meg: a szerelem.
További problémákat okoz a tanácsadók személyének kiválasztása: hiszen mindenki tudja, hogy mit kell tennie, ami még rosszabb, hogy mindenki meg is akarja neki mondani mit tegyen: az anyja, az özvegy királyné, Albert, a whig-ek vezető politikusa, Lord Melburne és nagyon vékony jégen kell egyensúlyoznia, amely be is szakad alatta. Ez indítja el Viktória esetében a karakterfejlődést.
Viktória-t Emily Blunt játsza, aki Az ördög Prada-t visel, a Sorsügynökség, A Wild Target vagy a Jane Austen könyvklubb című filmekből lehet ismerős. Én meglepődtem rajta, valami miatt nekem vannak színészek, akiket a kosztümös filmekhez kötök és jók is benne, de nem kosztümös filmekben el sem tudom képzelni (elég csak belegondolni, hogy Az ifjú Viktória királynőben két olyan szereplő is jelen van, aki Jane Austen filmfeldolgozásokban bukkannak fel: az özvegy királynét alakító Harriet Walter a Kate Winslet-Alan Rickman - Hugh Grant - Hugh Laurie féle 1995-ös Értelem és érzelemben alakítja Fanny Dashwood-ot, az őrültet, aki a lövést leadja pedig Tobias Menzies alakítja, aki William Elliot-ot játsza a 2007-es Tartózkodó érzelemben, amely Jane Austen Meggyőző érvek című regénye alapján készült). Ennek ellenére Emily Blunt remekel az ifjú Viktória királynőként és jó munkát játszik a jelenben játszódó filmekben. Minden estre remélem, találkozhatok még vele kosztümös filmben.
Rupert Friend játsza Albert herceget, nagyszerűen és hjaaj. Játszott korábban a Knightley féle Büszkeség és balítéletben (újabb Jane Austen alkotás bukkan fel), a Chéri - Egy kurtizán szerelmében, A csíkos pizsamás fiú-ban... Sokan mégis onnan ismerik, hogy 2005-től 2011-ig Keira Knigthley párja volt. Tény, hogy egy ilyen nagy színész párjaként szintén színészként érvényesülni nem egyszerű, de szerintem a munkái nagyobb figyelmet érdemelnek, mint amennyit kapnak. (Egyébként sem szeretem a hírességek magánéletének boncolgatását: a munkái jobban érdekelnek és ha történetesen a szórakoztatóipar szereplőinek a munkáival foglalkoznánk a bulvár helyett akkor végre nem mi tartanánk el Alekoszt). Úgy gondolom, hatalmas tiszteletet tanúsít a munkáinak, amelyek a tehetségével kéz a kézben nagyszerű dolgokat eredményeznek. Már egy ideje követem a munkáit és ez szerintem így lesz még egy jódarabig.
Még érdemesnek tartom megemlíteni a Lord Melburne-t alakító Paul Bettany-t, aki pontosan úgy hozta a ravasz politikust, ahogyan én azt még anno történelemórán elképzeltem.
Hasonlóan jókat tudok mondani a Vilmos királyt alakító Jim Broadbent-ről.
Remekül játszott továbbá az az ismeretlen színésu, aki Dashy-t a Cavailer King Charles spánielt játszotta, spánielgazda és rajongó lévén ezt muszáj volt megemlítenem.
IMDB: 7,2/10
Rotten tomatoes: 76%/66%
Port.hu: 8,5/10
EZT NÉZTEM-blog: 8,3/10
(Emily Blunt: 8/10; Rupert Friend: 9/10; Paul Bettany: 7/10; Történet: 8/10; Benyomás: 8/10; +0,1 a látványért; + 0,1 Jim Broadbent-ért; +0,1 Dashy-ért)
Végezetül egy szolgálati közlemény: ha valaki ismer olyan fiatalembert, aki a filmbéli Albert herceg erényeivel (esetleg külső adottságaival) rendelkezik, kérem keressen meg bármilyen fórumon. Azonnal az illető fiatalemberé kezem, s fele királyságom. (a hercegi címhez nem ragaszkodom, egy gróf-fal is megelégszem)
